“Végy egy jó kapust!” – tartja labdarúgó berkekben a mondás. “Minden kapus flúgos!” – szól a másik gyakran ismételt mondat. Érdekes ellentmondás, hogy az utolsó mentsvár, akiben a csapat még megbízhat, egyszerre felelősségteljes és még sincs ki a “négy kereke” a csapattársak, edzők többségének véleménye szerint. A kapusok pszichológiája című cikksorozatomban elismerésre méltó kapus karriert befutó sportemberekkel beszélgetek. Mitől lesz igazán megbízható egy kapus? Mitől tud folyamatosan nagy nyomás alatt teljesíteni? Mi a kapusok titka? Ezekre a kérdésekre keresem a választ volt élvonalbeli kapusként és pszichológusként, Király Gábort, Balajcza Szabolcsot és Szűcs Lajost megszólítva.

Forrás: “Régen, amikor a traktor letolta a havat, ott maradt a keréknyom, és abban vetődtünk” – nb1.hu

Célorintáltság, önkritika és az állandóság szerepe

“Megdolgoztam az értékeimért pályafutásom során” – kezdte Király Gábor, aki sportkarrierje befejeztével jelenleg a Király SE elnökeként dolgozik Szombathelyen. Öt évesen kezdett el focizni a korábbi 108-szoros válogatott kapus, és édesapja vitte el először edzésre, aki maga is a Haladásban játszott középpályásként. “Tőle kaptam a célorientáltságomat. Láttam egészen kicsiként, ahogy készül a mérkőzésekre, tisztítja a cipőjét, csavarja be a stoplikat. Mindenhol a célt keresem, hogy mit tudok kihozni egy adott helyzetből”. A célorientáltság mellé erős önkritika is társult: Király Gábor egészen 12 éves koráig sírt minden bekapott gól után. “Aztán valami átfordult bennem. Elkezdtem kapusedzésekre járni Szarka Zoli bácsihoz, és éreztem, hogy technikailag fejlődök.” Egészen 30 éves koráig jelen volt a kiváló kapus életében az erős önkritika, amikor is “levetkőztem a túl sok nyomást, amit magamra gyakoroltam. A finomítás és a minőség került előtérbe” – tette hozzá az önmagát folyamatosan fejlesztő sportvezető. Boldog gyerekkora volt, összetartó családban nőtt fel, egyke gyermekként. A kapcsolatok mindig is kulcsszerepet játszottak életében. “Ahogy visszaemlékszem magamra, boldog és mosolygós óvodás voltam. Az ovis társaim felével ugyanabba az iskolába is jártunk, így jó osztályközösségünk volt, állandóság jellemezte a gyerekkoromat.” Király Gábor 17 évesen mutatkozott be a magyar élvonalban, és sosem gondolta volna, hogy 21 évesen külföldre fog szerződni, egyszerűen a Hali első számú kapusa akart lenni. Mégis 18 évet légióskodott, és ebben lényeges szerepe volt a hozzáállásának: “Mindig nyíltan és őszintén kommunikáltam és ez a mai napig fontos számomra vezetőként. Meg akartam tanulni németül, angolul és hazahozni a kinti tapasztalataimat a magyar srácoknak.”

Következetesség, valós élethelyzetek létrehozása és elkötelezettség

“Az akaraterőmet édesanyámtól hozom, hogy menjek előre, bármi is történjen” – folytatta sportpszichológiai beszélgetésünket a német Hertha BSC és az angol Crystal Palace korábbi kapusa. Megtanulta, hogy a cselekedeteinek mindig megvannak a következményei, éppen ezért odafigyel mind a mai napi az apró részletekre. “Tegyük fel, hogy a sporteszközöket tartalmazó konténerben rendetlenség van. Egyszer szólunk a gyerekeknek, hogy tegyenek rendet, és ha másodszor még mindig nincs rend, harmadik alkalommal bezárjuk a konténert, és aznap labda nélkül fogják megoldani az edzést a játékosok.” Ezzel a szemléletmóddal az a célja Király Gábornak, hogy valós élethelyzeteket hozzanak létre a Király SE edzőinek és sportolóinak fejlődése érdekében. “Ha csak azt kéri az edző a játékosától, hogy fusson gyorsan, az jó esetben is maximum iparkodva fog futni. Ha azonban lemérjük az idejét, és azt kérjük, döntse meg saját rekordját, már tényleg sprintelni fog. Ugyanez a helyzet a 3v2-es befejezéseknél. Valós élethelyzet, ha van öt másodperced befejezni a támadást létszámfölényben.” A válogatott korábbi első számú kapusa szerint megváltozott a világ, digitalizálódott, sokkal több benne az analizálás, és jóval elfogadóbb, mint korábban. “Az élet változik, neked is változnod kell. Azáltal azonban, hogy fejlődik a világ, valamit ki is öl az emberekből, például a túlélés ösztönét. A szegénységből kitörő játékosoknál már nincs meg a fokozatosság. Nem látni a következő lépcsőfokot, mert egy akadémiára bekerülő, nehéz sorsú gyerek mindent megkap azonal. Szerelés, meleg étel, ágy, még néha egy kis zsebpénz is, minden adva van. Hiányzik az elköteleződés. Régen, amikor a traktor letolta a havat, ott maradt a keréknyom, és abban vetődtünk; ma minőségi futballpályák állnak a rendelkezésünkre” – zárta le sportpszichológiai beszélgetésünket Király Gábor.

A korábbi kiváló sportember jelenleg sikeres sportvezetőként tevékenykedik, melyben a gyerekkortától kezdve, személyiségébe beépült értékek kulcsszerepet játszanak. Példaként szolgál a mai labdarúgók számára, mely szerint a céltudatosság, a fejlődést elősegítő önkritika gyakorlása, a sportban és sportpályán kívül megélt állandóság milyen messzire vihetnek egy tehetséges sportolót. Király Gábor pályafutása során megtanulta, hogy a cselekedeteinek súlya van, és az ember a saját bőrén keresztül tapasztalja meg a világ működését, amennyiben kellően elkötelezett és nyitott rá.