A magyar labdarúgás eredményesség tekintetében, összességében elmarad az európai elithez képest. A szakemberek egy része ennek lehetséges okait az utánpótlásképzés hiányosságaiban látja. Még aktív labdarúgóként és már pszichológia szakos hallgatóként én is elkezdtem szakmai szemmel figyelni azokat a fiatal labdarúgókat, akik évről-évre felkerülnek a felnőtt csapathoz. Véleményem szerint is megváltozott a hozzáállás a kitartó és kemény edzésmunkához, melynek egyik alapvető okát a felelősségérzet csökkenő mértékében látom. Ezért döntöttem úgy, hogy fiatal labdarúgók felelősségérzetét fogom vizsgálni.
Ehhez kapcsolódóan Győrben, a XVII. Magyar Sporttudományi Kongresszuson prezentáltam 346 labdarúgóval végzett kutatásomat (átlagéletkor: 17,51 év). Érdekes eredmény, hogy a játékosok nagyobb felelősségérzetet élnek meg egyéni sport teljesítményükkel kapcsolatban, mint tanulmányi eredményüknél (mégis 3,89 a résztvevők éves tanulmányi átlaga). Emellett nagyobb felelősséget élnek meg csapatuknál, mint iskolai osztályukban. Sőt, az egyesületük iránt érzett felelősségük is nagyobb, mint az iskolai működésükkel kapcsolatos. Ezek szerint magas szintű labdarúgóspecifikus felelősségérzettel rendelkeznek fiatal labdarúgóink, azonban ez mégsem jelenik meg minden esetben a pályán, öltözőben, magánéletükben.
Külön vizsgáltam az első- és másodosztályban szereplő sportolók labdarúgóspecifikus felelősségérzetének különbségeit. Meglepő eredmény, hogy a másodosztályú játékosok nagyobb felelősséget éreznek a csapat sikerességére, összetartó funkciójára vonatkozóan, elsőosztályú társaikhoz képest. Elképzelhető tehát, hogy egy csapat szintű, felelősség fejlesztését célzó tréningnek pozitív hatása lenne az elit akadémiákon pallérozódó fiatal sportolókra. Ezáltal feltehetőleg nőne az eredményesség is, hiszen ne feledjük: egy-egy mérkőzést meg lehet nyerni a kiemelkedő egyéni teljesítmények által, de a bajnokság megnyerése csakis csapatként valósulhat meg.
