Kategória: Cikk

Forrás: “Spori, ezért bírom magát, mert őszintén beismeri a hibáját is!” – interjú a legjobb magyar játékvezetővel – nb1.hu

A játékvezetők szabályzatában 17 olyan szabály van, melyek alapelveknek tekinthetőek. Emellett van egy 18. íratlan szabály is, mely arra vonatkozik, hogyan alkalmazod mindezeket. Ezekről a pedagógiai és pszichológiai készségekről beszélgettünk a 2023-as év legjobb játékvezetőjének választott szakemberrel. Jelen sportpszichológiai cikk alapja a Berke Balázzsal készített személyes mélyinterjú.

Akkor és most

Az NB I egyik legjobb képességű játékvezetője a 40 éves Berke Balázs. Lassan 20 éve van a pályán. Annak az új játékvezető-generációnak a jeles képviselője, amelyiknél a fizikai állóképesség létfontosságúvá vált a labdarúgás felgyorsulásával. Ahhoz azonban, hogy ezt a szakmát válassza, szükséges volt a játék szeretete is. “Mindig is szerettem ezt a sportot. Mivel játékosként nem voltam olyan tehetséges, apám javaslatára elkezdtem játékvezetőnek tanulni. A futballközegében akartam maradni” – fogalmazott a szakember. Már egészen fiatalon nézte a neves kollégák mérkőzéseit és elleste tőlük a számára hasznos játékvezetői készségeket, tudatosan beépítve azokat formálódó játékvezetői karakterébe.

Balázs kezdetekben nehezen viselte egy-egy pályán elkövetett hibáját, akár hetekig rágódott rajtuk. Elmondása szerint ezekben az időszakokban megoldás lehetett volna, ha sportpszichológus segíti a hiba gyorsabb feldolgozását. Így viszont játékvezetői pályafutásának kezdeti időszakában egyedül kellett megküzdnie ezekkel a helyzetekkel. Önmagát trenírozta és alakult ki benne az őszinte önkritika gyakorlása. Ezt a készséget manapság is egyik legnagyobb erényének tartja. “A hiba ma is fájdalmas, azonban hamarabb túllépek rajta. Visszanézem a meccset, levonom a konklúziót és tanulva belőle továbblépek” – mondta a mára már rutinosnak számító játékvezető.

Kezdetekben sokat jelentett számára a Zala vármegyei játékvezetők közössége, akiktől sok szakmai és lelki támogatást kapott. Előfordult azonban, hogy hiába minősítette jónak egy adott mérkőzésen való ténykedését a játékvezető ellenőr, ő másképp látta teljesítményét. “Hibátlanra törekedtem már akkor is és ez így van a VAR bevezetése óta is” – mondta a határozott jellemű Berke.

Videóasszisztens rendszer (VAR) a játékvezető szemével

Balázs 2020 nyarán a Debrecen – Paks mérkőzésen jól ítélte meg a kapufáról gólvonal elé lepattanó labda helyzetét, nem ítélt gólt a hazai csapatnak. Ez akkor a Paks bentmaradását, egyben a DVSC kiesését jelentette, ami csapatok, játékosok szakmai jövőjére, egzisztenciájára is nagy hatással volt. És “győzött az igazság”. Ekkor még nem alkalmaztak videóasszisztens rendszert, ami manapság megkönnyítheti a játékvezetők ténykedését mérkőzéseket eldöntő helyzetben. Viszont a szakember úgy gondolkodik a VAR rendszerével kapcsolatban, hogy “Elsődlegesen én akarom megoldani a helyzetet, százból-száz alkalommal. Ez a cél. Számomra a VAR megerősítésként szolgál, hogy jól döntöttem.” Hozzátéve, a videóasszisztens rendszer rendkívül hasznos a döntő helyzetek megítélésében.  

Partneri viszony

A fizikai állóképesség, önkritika és határozott jellem mellett Balázs szerint a játékosok partnerként való kezelése is hozzásegítette ahhoz, hogy magas szintre jusson szakmájában, a játékvezetésben. Ehhez azonban a játékos karakteréhez is szükséges illeszkedni, ami pedagógiai készségeket igényel. Van olyan sportoló, aki kikéri magának a tegeződést és szükséges megtartani vele a három lépés távolságot. Előfordul azonban, hogy a játékos igénye szerinti tegeződés mellett egy-egy lepacsizás, szigorúbb hangnemű utasítás vagy akár közvetlenebb kérés is megjelenhet részéről. “Fontos, hogy ne veszítsem el a csapatot, a játékosokat. Ezért tudatosan készülök a soron következő mérkőzésre, figyelembe véve, hogyan tudom fenntartani a kapcsolatot és egyúttal megtartani a távolságot. Így vagyok hiteles.”

Ezt a fajta hozzáállást a sportolók is tisztelik. Erre jó példa egy korábbi bajnoki mérkőzés, amelyen a szakember hibázott az egyik fault megítélésénél, amit a vendég csapat játékosa szóvá is tett nála. Balázs erre így reagált: “Igazad lehet, hogy hibáztam. A következőnél jobban koncentrálok.”Mérkőzés végén ugyanaz a játékos odament hozzá és a következő visszajelzéssel zárult a történet: “Spori, ezért bírom magát, mert őszintén beismeri a hibáját is!”

10 másodperc

Korábbi kapusként látok összefüggést a kapus- és a játékvezetői szakma felelősségteljes volta között. Védhet egy kapus egész mérkőzésen parádésan, egy hibával döntően befolyásolhatja annak kimenetelét. Ugyanígy tevékenykedhet hibátlanul a játékvezető is, viszony egy végzetes hiba az egyik csapatnak három pontba kerülhet. Adódik a kérdés, ez a nagy nyomás hogyan kompenzálható? Mi motiválhat egy játékvezetőt a sport szeretetén túl, hogy ezt a pályát válassza és hosszú távon megállja a helyét? Balázs ezzel kapcsolatban így fogalmazott: “Azt kívánom a fiatal játékvezető kollégáknak, hogy éljék át azt a 10 másodpercet, amikor a Ferencváros és az Újpest csapatát kivezetik egy derbire. Felemelő érzés, ezért is érdemes ezt a hivatást választani.”

Ritkán gondolunk bele a játékvezetők lelki világába. Manapság teljesen elfogadott, hogy játékvezetők is sportpszichológushoz járjanak, feldolgozva egy-egy hibás döntés nehézségeit vagy akár fejlesztési céllal, hogy még jobbszakemberré váljanak. Ez is egy lehetséges út, hogy a játékvezető társadalom olyan szakembereket neveljen ki, mint például Berke Balázs.

Szerző: Szántai Levente

Forrás: A kiégést észre kell venni, különben nagy baj lehet – nb1.hu

Kiégés a sportban

A kiégés gyakori, sok sportolót érintő, ugyanakkor gyakran tabuként kezelt téma. A kiégés olyan állapot, mely akkor alakul ki, mikor valaki hosszú távon stressznek van kitéve. És egyedül már nem képes ezzel megküzdeni. Vegyük azt az esetet, hogy egy fiatal labdarúgó jelzi a túledzettség tüneteit. Erre az edzője így reagál: „Nincs kedved edzeni?!”. Vagy „Nem vagy elég elhivatott!”. A túledzettség, a túlterheltség, a sérülések és az élsport okozta nyomás gyakori stressztényezők. Amennyiben ezek a tünetek megjelennek, fontos, hogy a sportoló időben szünetet tartson. Pihenni kell, illetve szakember segítségével felmérni, mi okozza a stresszt.

Jelen cikk játékos szempontból vizsgálja a kiégés jelenségét. Azonban ugyanúgy értelmezhető edzők, klubvezetők, szülők és minden sportban érintett ember számára. Így érzékenyebbé válhatunk a környezetünkben megjelenő, kiégéshez vezető jelzésekre.

A sportolók kiégésének okai

A sportolók kiégésének számos oka lehet, az egyik legjellegzetesebb a pozitív visszajelzések, megerősítések hiánya. Ebből adódóan a játékos elégedetlenné válik helyzetével, önbizalma csökken. Az edzők sokszor nem megfelelő kommunikációval akarnak sikert elérni játékosaikkal. Ennek eredménye lehet a kiégés, szélsőséges esetben az élsportból való kilépés. Előfordulhat az is, hogy olyan csapattárs hagyja el a klubot, aki támaszként volt jelen a játékos életében. Pozitív szakmai és emberi visszajelzéseket kapott tőle, így társa hiánya negatív hatással lehet motivációjára. Pozitív megerősítést tehát edzője mellett más, számára hiteles személytől is kérhet és kaphat a játékos, megküzdési stratégiaként. Továbbá hasznos önmagának is adni pozitív visszajelzéseket, amikor valamit saját elvárásai szerint jól csinált.

Következő kiégéshez vezető ok lehet a monotonitás, a túledzettség és ezzel párhuzamosan a pihenés hiánya. Alapvetően az edzők mellett dolgozó szakmai stáb felelőssége, hogy megfelelően készítsék fel a labdarúgókat aktuális mérkőzésükre. Azonban a sportpszichológus is jelzőrendszer lehet, felismerve a túledzettség állapotának jeleit. A csapatba kerülés esélye miatt általában keménynek és fáradhatatlannak mutatják magukat a játékosok, ami nem őszinte kommunikáció az edzővel szemben. Ezért a sportpszichológus fontos szerepet játszhat a túledzettség felismerésében, és a játékossal egyeztetve jelezheti azt edzőjének. A túledzettség jelei közé tartozik a fáradtság, hangulatingadozások, motiváció csökkenése, étvágytalanság, a gyakori betegségek és sérülések, alvászavarok, stagnáló vagy romló teljesítmény. Valamint a már említett csökkenő önbizalom.

További ok lehet a játékossal szemben támasztott túl magas elvárás, a nehezen teljesíthető vagy irreális célok. Erre jó példa egy utánpótláskorú labdarúgóval történt esetem. Szülei nyomására igen erős szakközépiskolába került be, általános iskolai tanulmányait befejezve. Mivel fontos volt családon belül a magas szintű tanulmányok folytatása, azzal akarták motiválni gyermeküket, hogy amennyiben nem lesz legalább négyes átlaga félévkor, ideiglenesen felhagyhat a labdarúgással. Azonban a játékos számára a labdarúgás volt az első, így az edzések miatt nem tudta tartani a tanulással szemben felé támasztott követelményeket. Végül a szülőkkel is átbeszélve a helyzetet, megelőzhető volt a fiatal játékos kiégése.

A kiégés folyamata

A kiégés folyamata öt szakaszra osztható. Amennyiben a sportolónál beavatkozás történik az első négy szakasz valamelyikében, megelőzhető a teljes kiégés állapota.

Az idealizmus szakaszában a játékos nagy lelkesedéssel veti bele magát az edzésekbe. Gyakran irreális célokat tűz ki magának. Tapasztalataim szerint ez igen jellemző felkészülési időszakban, új csapathoz kerülve. Ilyenkor a játékos meg akarja mutatni, hogy több van benne, mint az előző szezonban mutatott teljesítménye. Ez rendben is van, lényeg a célok reális kijelölése. Továbbá lépésről-lépésre való elérésükhöz  a megfelelő stratégia kidolgozása.

A realizmus szakaszában a játékos felismeri saját képességeit, lehetőségeit és korlátait. Ilyenkor reálisabb képet alkot magáról. Ehhez azonban kellő önismeretre van szükség, mert csalódást okozhat benne, ha aktuálisan nem tudja megvalósítani az általa oly régóta tervezett és vágyott célt. Az erős kapcsolati háló, a család támogatása és a tudatosság fontosak lehetnek ebben a szakaszban.

Ha a játékos bekerül a stagnálás szakaszába, lelkesedése és teljesítménye romlik. Érdeklődése csökken az edzésfeladatok, mérkőzések iránt. Ezt gyakran úgy éli meg az edző, hogy nem teszi eléggé oda magát játékosa a pályán. Ilyenoor úgy gondolkodik róla: „Van helyette másik játékos, aki motiváltabb, beteszem inkább őt.” Ettől azonban még inkább elveszíti motivációját a labdarúgó és tovább sodródik a teljes kiégés felé. Általában ilyenkor kéri a játékos vagy edzője sportpszichológus segítségét. Hiszen a sportoló már nem azt a teljesítményt nyújtja a pályán, amiért szerződtették.

A negyedik, frusztrációs szakaszban a sportoló saját elvárásai már nem egyeznek a valósággal, ami komoly frusztrációt okoz számára. Ilyenkor gyakran edzésbe menekül a játékos és az edzésmunka bizonyítási kényszere lesz domináns. Miközben privát szférája teljesen beszűkül, csapattársaival és edzőjével való kapcsolata romlik. Illetve magánélete is megsínyli ezt az állapotot. Ebben az esetben már hosszabb sportpszichológiai folyamatra van szükség, általában a klubváltást és az új csapatba való beilleszkedési folyamatot összekapcsolva.

Az apátia szakaszában közöny és érdektelenség a legjellemzőbb tünetek. A játékos magába fordul, rosszkedvű, reményvesztett és már nincs benne lelkesedés. Nem tűz ki magának újabb célokat, mert fél a valós vagy vélt kudarcoktól. Sportban és a magánéletében sem talál örömöt. Ez az állapot egészségügyi problémákat, mentális zavarokat és sérüléseket is okozhat. Ebben a szakaszban a sportolói identitás kérdőjeleződik meg és felmerül az élsport befejezése is.

A kiégés megelőzése és kezelése

A jól képzett edző gazdálkodik sportolója erejével, olyan módszereket keres, amelyek változatos terhelést eredményeznek. Reális célokat tűz ki játékosa felé és a teljes fejlődési folyamatra is koncentrál. Nem csak a pillanatnyi sikerekre. Partnerként tekint a játékosra, így a szakmai ötleteit és visszajelzéseit komolyan veszi. Hasznos jelezni a sportoló felé, miben volt jó egy-egy edzés vagy mérkőzés alkalmával. Aztán megbeszélni, miben szükséges még fejlődnie. Egyértelmű, konkrét instrukciókat adva, a pozitív kritika és támogató kommunikáció elengedhetetlen a kiégés megelőzésében.

További lényeges szempont, hogy legyenek olyan időszakok az edzések, mérkőzések között, amikor a sportolónak engedélyezett a „pihenés luxusa”. Amikor az élsporttól teljesen független dologgal foglalkozhat. Feltöltődve hatékonyabb lesz a teljesítménye, ami végső soron a csapat sikerességét eredményezi. A sportoló felelőssége is, hogy amennyiben a kiégés tüneteit tapasztalja magán, keressen fel sportpszichológust. Megtanulhat különféle relaxációs technikákat, melyek támogatják őt a feszültséggel való megküzdésben és hatékony pihenésben. A sportpszichológiai folyamat során a labdarúgó önmagára fókuszálhat, önismereti fejlődésen megy keresztül. Megtanulja teste jelzéseit felismerni, elfogadni és komolyan venni.

Összességben azt mondhatjuk, a képességek, kihívások, magánélet és élsport összhangja lényeges tényező a kiégés megelőzésében. Munkám során azt tapasztalom, manapság már egyre kevésbé titkolóznak a sportolók azzal kapcsolatban, hogy sportpszichológushoz járnak. A reális önértékeléshez hozzá tartozik, hogy felismerik, szakmai támogatásra van szükségük mentális egészségük megóvása, fejlesztése érdekében.