Elindult a szezon, hétvégén jönnek a bajnoki mérkőzések az utánpótlás csapatok életében. Ha meccs van, szurkoló is van, azonban felmerül a kérdés: a hozzátartozók valójában mennyire szurkolók?
Íme néhány, gyakorlati tapasztalatokra épülő gondolat, melyet alkalmazva tudatosabban lehetünk jelen gyermekünk mérkőzésein.
Bekiabálások
Alapszabály mérkőzések során, hogy hozzátartozóként olyat kiabáljunk be, amit mi is szívesen hallanánk a pályán!
Foglalkoztam olyan sportolóval, akiben mentális blokkot eredményezett csapattársa hozzátartozójának bekiabálása, ami a későbbi mérkőzéseken is negatívan befolyásolta teljesítményét. Ebben az esetben a feldolgozási folyamatot követően már a külső körülmények kizárásán dolgoztunk, így fordítva a játékos fókuszát saját teljesítményére.
Segíthet a szülőnek, ha kialakít egy megérkezési rituálét, mérkőzés előtt tudatosítva magában, hogy elsődlegesen szülőként van jelen a mérkőzésen, szurkolói szerepe másodlagos. Emellett a csapat pozitív biztatása kerüljön előtérbe, akárhogy is alakuljon az eredmény.
Kompetencia
A szakmai észrevételeket edzések, mérkőzés során hagyjuk az edzőnek! Az edző felelőssége, hogyan irányítja ezeket az alkalmakat, miként állítja össze az edzésprogramot és mérkőzésen a kezdő csapatot.
Magyarország a 10 millió edző hazája. Ez a felfogás megtévesztheti a gyermekének jót akaró szülőt és a mérkőzés felfokozott érzelmi hangulatában előfordulhat, hogy az edző hatáskörébe tartozó instrukciókat kiabál be gyermekének, vagy akár a csapat többi tagjának.
Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy lehet-e a szülőnek szakmai véleménye. Meglátásom szerint igen, azonban ennek megosztására meg kell találni a megfelelő helyet és időt, ami nem a mérkőzés. Szoktam javasolni az edzőkollégáknak, hogy tartsanak rendszeresen fogadó órákat, ahol legyenek nyitottak a szakmai visszajelzésekre is, melyek a csapat fejlődését szolgálhatják.
Érzelmi kontroll
Kontrolláljuk érzelmeinket, hiszen megnyilvánulásaink gyermekünk mellett a csapatra is hatással vannak!
Ezen a ponton érdemes szétválasztani a szülői és szurkolói szerepet. Amikor gyermekünk mérkőzésére megyünk ki, erősebb a bevonódás. Hasonlóan van ez egy törzsszurkolóval, aki csapatára úgy tekint sok esetben, mint szeretett gyermekére. Ebből adódóan az érzelmeket is nehezebb kontrollálni, hiszen a gyermekünket ért sérelem minket is fájdalmasan érint.
A nagy különbség azonban az, hogy egy törzsszurkoló ki adhatja magából a benne lévő érzelmeket mérkőzés közben, sőt sokszor még túl is lép a szabályok adta kereteken túl (pirotechnikai eszközök használata például), mert a tömegben elvész a cselekedetéért vállalt felelősség. Viszont egy utánpótlás mérkőzésen önmagából kikelt szülő érzelmi kitörését általában a kispad, a pályán lévő játékosok és a bíró is tisztán hallja. Ebből adódóan a szülő felelőssége jóval nagyobb érzelmei kontrollálásának tekintetében.
Az említett szempontok miatt hozzátartozóként a csapat biztatása legyen elsődleges célunk, akár a többi szülővel közösen szurkolva, rigmusokat énekelve. Hatalmas ereje tud lenni a szülői csoport pozitív célért történő összefogásának, egy utánpótlás csapat életében. És ha mindenáron szurkolói szerepre vágyunk, menjünk ki gyermekünkkel felnőtt mérkőzésekre, ami még egy közös program is egyben.
