Az életre nevelünk!

Mit takar az akadémia pszichológiai programja, milyen célkitűzéseket fogalmaz meg?
Akadémiánkon a legfontosabb szempont játékosaink folyamatos fejlődése. Ennek megfelelően célom évente mérni a labdarúgók kognitív funkcióit, és az eredmények alapján fejlesztési célokat határozunk meg az adott korosztály edzőivel. Emellett fontosnak tartom a mai generáció felelősségérzetének fejlesztését, ezért csoportfoglalkozásokat tartok ebben a témában a kiemelt korosztályoknak. Végül tehetséggondozó programunk keretében, kiscsoportos foglalkozások során olyan technikákat sajátítanak el a gyerekek, melyek a kiegyensúlyozott teljesítményt hivatottak segíteni a sportban, illetve az élet más területein is.
Pszichológusként hogyan tud segíteni a gyerekeknek, milyen problémákkal fordulnak önhöz?
Nem szeretnék olyan szakember lenni, aki „bort iszik és vizet prédikál”. Fontosnak tartom a több mint 30 éves labdarúgói tapasztalatom pszichológusi munkába történő beépítését. Én is szenvedtem, ha nem voltam kezdő játékos, pedig úgy éreztem, minden edzésen maximális erőbedobással készülök. Nekem is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a labdarúgást és más irányba indulok el. Én is izgultam mérkőzések előtt, amit meg kellett tanulnom a javamra fordítani. A mai fiatalok is hasonló problémákkal küzdenek, ezért a legfontosabb számomra a hitelesség.
Említene olyan esetet, ahol a munkája nyomán valamelyik fiatal játékos jobban tudott teljesíteni a pályán?
A pszichológus nem csodatévő, csakis általam egy futballistának sem lesz jobb a pályán mutatott teljesítménye. Ez egy közös vállalás, ahol az az alapvető cél, hogy a játékos tudatosabbá váljon, egyre jobban rálásson saját működésére. A teljesítmény ingadozhat, mint ahogy bárkinek lehet jó, vagy rossz napja. A lényeg, hogy a sportoló megtanulja a kudarcot is saját javára fordítani, abból tanulni. Konkrét esetet nem említenék teljesítmény javulás szempontjából, hisz minden labdarúgónak elmondom, amennyit beletesz munkájával a céljai elérésébe, annyit fog tudni kivenni.
Van-e példa arra, hogy ön látja, hogy valamelyik gyerek gondokkal küzd, majd odamegy hozzá, és segít neki?
A futballpályán nőttem föl, és mindig is érzékeny voltam játékostársaim rezgéseire. A legtöbb esetben a labdarúgó egyetlen mozdulatából, megnyilvánulásából is érezni, hogy valami nincs rendben. Az időzítés azonban fontos, és a pszichológiai minőség diszkréciót igényel, így ügyelni kell arra, mikor és hogyan szólítom meg a játékost. Van, aki szinte azonnal megnyílik, van, aki hetekkel később jön el hozzám. Előfordult már az is, hogy valakinek jeleztem segítő szándékomat, de nem kért belőle, egyedül meg tudta oldani a problémáját. Alapvetően azonban a játékosok keresnek meg engem, és az ajtóm szó szerint nyitva áll előttük minden esetben.
Mit profitálhatnak munkájából az edzők, velük szokott-e külön foglalkozni?
Az edző a szülő után másodlagos referenciapontnak tekinthető az iskolai tanárokhoz hasonlóan. Egy támogató, fejlődési szemléletmóddal rendelkező edző képes kihozni a gyengébb képességű gyermekből is a lehető legjobbat. Éppen ezért fontosnak tartom munkám során az edzőkkel való hatékony kommunikációt. Ugyanez igaz a szülőkkel való kapcsolatomra is. Az akadémián dolgozó edzőkkel kölcsönös bizalom kiépítésére törekszem, így bátran fordulhatnak és fordulnak is hozzám csapatukkal, vagy saját működésükkel kapcsolatos kérdésekkel. Mindnyájunknak tisztán kell látni, hogy nem mindenkiből lesz profi labdarúgó. Így a gyerekeket az életre kell nevelnünk mind otthon, mind az iskolában, mind pedig a futballpályán. Véleményem szerint ez a folyamatos fejlődési szemléletmód elsajátítása által érhető el.

Forrás: http://szeged-csanad.hu/wp content/uploads/2020/10/Toronyirany_2020-04_p01-24_LR.pdf

Besorolás Cikk