Hétvégén ünnepeltük korábbi MTK-s csapattársaimmal a 2003-ban megnyert NBI-es labdarúgó bajnoki cím huszadik évfordulóját. Jó érzés volt találkozni Egervári Sándor edzőnkkel, Fülöp Ferenc klub igazgatónkkal, Dr. Füzi Ákossal, Illés Bélával, Juhász Rolanddal és még sorolhatnám a korábbi kitűnő labdarúgókat. Ahogy beszélgettünk akkori csapatunk sikerének titkáról, feljött néhány szempont, melynek sportpszichológiai vonatkozása is van. Ezeket szeretném most leírni, tisztelegve akkori csapatunk előtt, a teljesség igénye nélkül.
Várszegi Gábor volt az első hazai sportvezető, aki elkezdte alkalmazni Agárdon a labdarúgó akadémiai rendszert. A fiatal játékosok így tanulás mellett kifejezetten a futballra tudtak koncentrálni, ami elősegítette felnőtt csapatba való beintegrálásukat. Ehhez hozzá tartozott, hogy ugyanabban a játékrendszerben játszottak az utánpótlás korosztályai, mint a felnőtt csapat tagjai. Így az első csapat öltözőjébe megilletődötten belépő fiatal labdarúgók otthonosan érezhették magukat a pályán, megtapasztalva a biztonság élményét, hiszen már ismert játékrendszerben mutathatták meg tudásukat.
A szakmai koncepció mellett másik fontos tényező volt a csapat kohézió. Akkoriban 19 éves kapusként kerültem Újpestről az MTK csapatához. Éreztem az öltözőben, hogy az idősebb játékosok atyai szeretettel fogadják a fiatal titánokat. Amennyiben valamelyik játékos hibázott, támogattuk egymást és hibáztatás helyett a hibajavításon volt a fókusz. Az öltözőben rend és jó hangulat volt, ami megmutatkozott a pályán is. Fegyelmezetten játszottunk hátul, elől pedig kreatív futball jellemezte a csapatot.
A fiatal játékosok hatékony integrálási folyamata, a rutinosabb labdarúgók támogató szemléletmódja, a pályán és pályán kívül is megjelenő rend-fegyelem-kreativitás hármas egysége meghatározó volt tehát mentális szempontból. Így történhetett, hogy a már akkor is igen erős Ferencváros FC csapatát megelőztük az utolsó fordulóban, megnyerve a 2002-2003-as bajnokságot.
Újpest-MTK | 0-1 | 2003. 05. 30 | MLSZ TV Archív – YouTube
Emlékszem, az utolsó fordulóban minimális esélyt adtak a szakemberek az MTK bajnoki címének megszerzésére. Azonban mégis úgy alakult, hogy nyertünk korábbi csapatom, az Újpest FC otthonában 1:0-ra, míg a Ferencváros FC döntetlent játszott hazai pályán a DVSC-vel. Mikor kifutottam a mérkőzés előtti bemelegítésre, a következő transzparenssel vártak az újpesti szurkolók: “Igaz újpestit sosem feledjük, visszavárunk Levi.”. Ez akkor hatalmas önbizalom löketet adott, mert éreztem nevelő egyesületem szimpatizánsainak szeretetét is. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy “lehúztam a rolót”, ahogy kapus berkekben mondani szokás és kapott gól nélkül zártuk a mérkőzést. Na meg persze Juhász Roland fejes gólja, aki azután nemzetközi és válogatott szinten is szép karriert futott be. Végül pedig a nagybetűs CSAPAT, annak minden tagjával.
Köszönet ezért a felejthetetlen emlékért akkori csapattársaimnak, sportvezetőinknek, szurkolóinknak és szeretteinknek!
